Az állásinterjú egyik esete
2019.03.04.Mit tudok?
2019.03.19.Amikor valaki készül egy állásinterjúra, akkor szépen felöltözik, utána néz a cégnek, megtervezi az útvonalat… ugye ezek milyen ismerősek. Nagyon helyes részben így is kell készülni egy interjúra.
A verbális kommunikáció mellett viszont nagyon fontos, hogy mit „mond” a testünk, a non verbális kommunikáció! Ne egy sablonra gondoljunk, hogy minden jel ugyan azt jelenti mindenkinél. Hanem az adott helyzetet, szituációt nézzük. Persze vannak általánosan kezelhető testbeszédek, például tördeli a kezét, akkor ideges, feszült. Ha kerüli a szemkontaktust akkor próbál kitérni a válasz elől, kerüli a témát.
Hadd meséljek egy személyes élményt, tapasztalatot. 2002-ben, mikor újoncként kerültem a fejvadász céghez, egy rutinos interjúztatóhoz osztottak be. A feladat leosztás a következő volt. Ő kérdezte az interjú alanyt, nekem pedig „csak” a testbeszéd jelzéseit kellett figyelnem. Így ment számtalan interjún keresztül. A tapasztalat az, hogy amíg szavakban bárki bármit mondhat, a teste egy idő után nem tud hazudni. Az interjú végén az interjúztató társammal kiértékeltük a jelentkezőt és átbeszéltük, hogy ki mit látott, hallott, milyen benyomást tett a Pályázó. A végeredmény (második kör, felvétel stb.) mindig az lett, hogy a „test” mondta az igazat. Tehát amikor félelmeink voltak, hogy vajon Ő tényleg alkalmas-e egy posztra, akkor a testbeszéd döntött!
Nehéz tudatosan használni. Eleinte mindig nagyon figyel az ember. Jó legyen a kézfogás, tartsuk a szemkontaktust, ne doboljunk a lábunkkal, ne legyen összefonva a kezünk stb. De jó interjúztató, tud úgy kérdezni, hogy egyszer csak az ember megfeledkezik a „testéről” és ösztönösen használja.
Ha nincs mit takargatnunk, akkor semmi baj használjuk bátran és áruljunk el minél több információt magunkról. A hazugság rövid távon úgy is kiderül és az egyik félnek sem jó!
A gyakorlás sokat tud segíteni! Illetve ismerjük magunkat, hogy tudjuk milyen helyzetben hogy reagálunk, hogy követi testünk a szavainkat!