A karrierváltás gondolata általában nem egyik napról a másikra születik meg.
Először csak egy érzés.
„Valahogy már nem az igazi.”
Aztán egyre gyakrabban kapod magad azon, hogy más munkáról olvasol, más szakmákat nézegetsz, vagy egyszerűen csak elképzeled, milyen lenne mást csinálni.
És közben jönnek a kérdések:
Nem vagyok ehhez már túl idős?
Érdemes ennyi év tapasztalat után újrakezdeni?
Mit fog szólni ehhez a munkáltató?
Nem dobom ki az eddigi éveimet az ablakon?
És egyáltalán: miben lennék igazán jó máshol?
24 év HR-tapasztalattal azt látom, hogy a karrierváltásnál nagyon ritkán maga az életkor a legnagyobb akadály.
Sokkal inkább az, hogy nem állt még össze az emberben, pontosan miből szeretne elindulni és hová szeretne megérkezni.
Először azt érdemes tisztázni: valóban váltani szeretnél?
Ez az egyik legfontosabb kérdés.
Mert könnyű azt mondani:
„Elegem van, felmondok.”
Csakhogy lehet, hogy valójában nem a szakmádból van eleged.
Lehet, hogy a vezetődből.
Lehet, hogy abból, ahogyan a szervezet működik.
Lehet, hogy túl sok lett a terhelés.
Lehet, hogy nincs már fejlődési lehetőséged.
Vagy egyszerűen eljutottál oda, hogy többet szeretnél használni abból, amire képes vagy.
Ez pedig nem feltétlenül karrierváltás.
Lehet, hogy munkahelyváltás.
Lehet, hogy pozícióváltás.
Lehet, hogy egy új szakterület.
És lehet az is, hogy valóban egy teljesen új irány.
Ezért én nem azzal kezdeném, hogy frissíted az önéletrajzodat.
Hanem azzal, hogy megérted a saját helyzetedet.
Mikor érdemes komolyan venni a váltás gondolatát?
Vannak olyan jelek, amelyeket érdemes észrevenni.
Például ha hosszabb ideje azt érzed, hogy:
- már nem jelent számodra kihívást a munkád,
- ugyanazokat a köröket futod újra és újra,
- nem tanulsz, nem fejlődsz,
- a tudásodnak csak egy részét használod,
- egyre kevésbé tudsz azonosulni azzal, amit csinálsz,
- a munkád már nem illeszkedik ahhoz az élethez, amit szeretnél,
- vagy rendszeresen azon gondolkodsz, hogy „biztosan ezt akarom még tíz év múlva is?”
Ezek önmagukban még nem jelentik azt, hogy fel kell mondanod.
Azt viszont jelenthetik, hogy ideje megállni és ránézni arra, merre tartasz.
És ebben az életkorodnak is van szerepe.
30 felett: még keresed az irányt, de már van mire építened
Harminc felett sokan érzik először igazán, hogy az eddigi pályájukat nem feltétlenül maguk választották.
Egyetem.
Első munkahely.
A következő lehetőség.
Egy jobb fizetés.
Egy előléptetés.
És egyszer csak ott találod magad egy szakmában, amiről nem tudod eldönteni:
szeretem, vagy csak megszoktam?
Ebben az életkorban nagy előny, hogy még viszonylag könnyen lehet új irányt építeni.
De már nem nulláról indulsz.
Van szakmai tapasztalatod.
Van munkatapasztalatod.
Ismered magadat valamennyire.
Tudod, milyen környezetben tudsz jól működni – és valószínűleg azt is, milyenben biztosan nem.
Érdemes tehát nem egyszerűen azt kérdezni:
„Mit csináljak helyette?”
Hanem azt:
„Mit tudok már most, amit egy új irányban is használni tudok?”
Mert a karrierváltás nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindent elölről kell kezdened.
40 felett: nem újrakezdés, hanem újraértelmezés
Negyven felett gyakran már sokkal több van a hátad mögött, mint amit egy önéletrajz két-három oldalon meg tud mutatni.
Szakmai tudás.
Vezetői tapasztalat.
Emberek kezelése.
Konfliktusok megoldása.
Döntési helyzetek.
Sikerek és kudarcok.
És közben kialakult valami, amit fiatalabban még nem feltétlenül tudtál:
rálátás.
Tudod, hogy egy probléma mikor valódi probléma, és mikor csak annak tűnik.
Tudod, milyen egy jó vezető mellett dolgozni.
Tudod, milyen az, amikor egy csapat működik – és azt is, amikor nem.
És valószínűleg azt is pontosabban tudod, hogy miből nem kérsz többet.
Ez óriási érték.
Ezért 40 felett sok esetben nem is klasszikus szakmaváltásra van szükség.
Hanem arra, hogy másik helyen, másik szerepben vagy másik közegben kezdd el használni azt a tudást, amit már megszereztél.
Lehet, hogy ugyanazt tudod, csak másképpen.
És ez hatalmas különbség.
50 felett: az életkorod helyett az értékedet mutasd meg
Az ötven feletti karrierváltásnál gyakran előkerül a félelem:
„Ki akar majd engem?”
Érthető kérdés.
De van egy másik kérdés is, amit érdemes feltenni:
„Mi az, amit én tudok, amit nem lehet két hónap alatt megtanulni?”
Évtizedek tapasztalata.
Helyzetfelismerés.
Emberismeret.
Döntési rutin.
Problémamegoldás.
Szakmai kapcsolatok.
Felelősségvállalás.
És az a képesség, hogy egy nehéz helyzetben nem feltétlenül az első reakciód alapján cselekszel.
Ezek nagyon is értékes képességek.
Persze az is igaz, hogy ötven felett tudatosabban kell felépíteni a váltást.
Nem elég azt mondani:
„Én már 25 éve ezt csinálom.”
Azt kell megmutatni:
„Ebből a 25 évből ez az a tudás és tapasztalat, amely az Önök szervezetében ma is értéket teremt.”
Ez már egészen más üzenet.
A karrierváltásnál nemcsak azt érdemes megnézni, mit tudsz. Azt is, hogyan működsz.
Ez egy olyan része a karrierváltásnak, amiről szerintem kevesebbet beszélünk, mint kellene.
Lehet valaki kiváló szakember, és mégis nehéz helyzetbe kerülhet, ha például nehezen kezeli a bizonytalanságot, nehezen mond nemet, túl sokáig marad egy számára rossz helyzetben, vagy éppen minden döntést mások elvárásai alapján hoz meg.
Egy váltás ugyanis nemcsak szakmai döntés.
Emberi döntés is.
Mit kezdesz a bizonytalansággal?
Hogyan hozol döntést akkor, amikor még nem látszik minden tisztán?
Hogyan reagálsz egy visszautasításra?
Tudsz-e segítséget kérni?
Képes vagy-e kilépni egy megszokott működésből?
És felismered-e, amikor már nem a környezeteddel van problémád, hanem te működsz egy ideje ugyanabban a mintában?
Ezek a képességek egy karrierváltás során legalább annyira számítanak, mint az, hogy mi szerepel az önéletrajzodban.
A következő lépésedhez ezért nemcsak a szakmai tudásodat érdemes ismerned, hanem a saját működésedet is.
A karrierváltás élethelyzeti döntés is
Más szempontokat mérlegelsz harmincévesen, mint ötvenévesen.
Más lehet a pénzügyi biztonság jelentősége.
Más lehet a családi helyzet.
Más lehet az, hogy mennyi energiát szeretnél a munkádra fordítani.
És más lehet az is, hogy mit szeretnél még megvalósítani a szakmai életedben.
Ezért nincs univerzális recept.
A jó kérdés nem az, hogy:
„Mikor kell váltani?”
Hanem:
„Az én életemben, az én helyzetemben és az én képességeimmel milyen váltás lenne valóban jó döntés?”
Mielőtt beadod a felmondásodat, ezt az öt dolgot gondold végig
1. Mi az, ami most nem működik?
Ne általánosságban gondolkodj.
Ne csak azt mondd: „Elegem van.”
Pontosan nevezd meg.
A munka?
A vezető?
A szervezeti kultúra?
A feladatok?
A fizetés?
A fejlődés hiánya?
A terhelés?
2. Mi az, amit mindenképpen szeretnél megtartani?
Lehet, hogy nem akarod kidobni az eddigi szakmai tudásodat.
Lehet, hogy a rugalmasság fontos.
Lehet, hogy vezetőként szeretnél tovább dolgozni, csak más környezetben.
Lehet, hogy a szakmai területet szereted, csak a működésből lett eleged.
3. Milyen képességeid vannak, amelyek más területen is értékesek?
Ne csak a munkaköröd nevét nézd.
Nézd meg, mit csináltál valójában.
Lehet, hogy projektet vezettél.
Embereket fejlesztettél.
Ügyfeleket kezeltél.
Tárgyaltál.
Problémákat oldottál meg.
Döntéseket hoztál.
Ezek nem vesznek el attól, hogy másik munkakört választasz.
4. Mit szeretnél másképp csinálni?
Ez az egyik legfontosabb kérdés.
Mert ha csak a jelenlegi helyzetből akarsz menekülni, könnyen lehet, hogy ugyanazt a problémát egy másik munkahelyre is magaddal viszed.
Érdemes ezért nemcsak azt megfogalmazni, hogy miből van eleged, hanem azt is, hogy milyen működést szeretnél helyette.
5. Mi legyen az első kicsi lépés?
Nem kell holnap felmondani.
Lehet beszélgetni valakivel, aki azon a területen dolgozik, amely érdekel.
Lehet megnézni tíz álláshirdetést.
Lehet frissíteni az önéletrajzot.
Lehet feltérképezni, milyen képzésre lenne szükséged.
Lehet beszélni egy szakemberrel.
A lényeg, hogy ne csak gondolkodj a váltáson, hanem szerezz hozzá valódi információt.
A karrierváltás nem feltétlenül nulláról indulás
Talán ez az egyik legfontosabb gondolat, amit szeretnék átadni.
Ha 30, 40 vagy 50 felett váltáson gondolkodsz, nem üres kézzel állsz a rajtvonalhoz.
Viszed magaddal mindazt, amit az elmúlt években megtanultál.
A szakmai tudásodat.
A tapasztalataidat.
A hibáidból szerzett tanulságokat.
A kapcsolataidat.
A működésedet.
És azt a rengeteg helyzetet, amelyből ma már tudod, hogy mi működik neked – és mi nem.
A kérdés ezért nem az, hogy:
„Elég fiatal vagyok-e még a váltáshoz?”
Sokkal inkább az:
„Elég pontosan látom-e már, hogy merre szeretnék továbbmenni?”
Mert egy jó karrierváltás nem feltétlenül nagy ugrás.
Lehet egy tudatos következő lépés is.
És végső soron nemcsak az dönti el a következő szakmai sikeredet, hogy mit tudsz.
Hanem az is, hogy milyen képességeidre tudsz támaszkodni, hogyan működsz helyzetekben, és mennyire ismered önmagadat.
Mert a következő sikered is benned kezdődik. A képességeidben.
Ha most ott tartasz, hogy érzed: változtatnál, de még nem látod pontosan, merre és hogyan, érdemes először rendet tenni a lehetőségeid között.
Egy karrierváltási döntésnél sokszor nem az információ hiánya a probléma, hanem az, hogy túl sok minden van egyszerre a fejünkben.
Egy külső, szakmai nézőpont ebben sokat segíthet.
Ha szeretnéd átnézni, hol tartasz most, milyen irányok jöhetnek szóba, és hogyan tudnád a meglévő tapasztalataidat a következő lépésedben is jól használni, jelentkezz egy konzultációra.
A cél nem az, hogy rábeszéljelek a váltásra.
Hanem az, hogy tisztábban lásd a saját lehetőségeidet, és egy számodra jó döntést tudj meghozni.
